|
Címkék: koncert
Hehe, volt szerencsém másodjára is élőben csekkolni a csajszikat :) Kiba jó móka volt, ingyenes koncert a Biennale Of Sydney részeként. Asszem ez eddig a második legjobb koncertélményem itt (mert az első az csakis a Monotonix lehet, avagy wreak-havoc-at-the-annandale hehehe). Rákenroll mindenkinek. Free The Robots - Free The Robots EP (2007)
A Free The Robots egyszerűen az létező legjobb hallgatnivaló fülledt nyári estékre. Van itt minden ami kell: bossa-nova, jazz, hiphop keveredik funkkkal, elektrós örülettel, Scruff és Gaslamp Killer könnyed de atomprofi stílusában tolva. A melódiák garantáltan bent ragadnak a fülben, az ember lába önállósítja magát és bugira indul... egyszerűen zseniális, nem tudok rajta kifogást találni :) Ahhoz képest hogy ez az EP 2007-es iszonyúan újszerű és kurvára odab@asz. A srácok persze azóta sem lazsáltak, körbe túrázák a fél világot, és idén egy új lemezt is összeraktak, már alig várom hogy rátegyem a kezem végre ;-) Egy kis ízelítő: Digital Mystikz - Stuck (2005)
Na de hogy jön ide a Bajcsy-Zsilinszky út?????? :D
Címkék: youtube
Jó kis beteg képregény/animáció... a'la Fantomas. Parkway Drive - Deep Blue (2010)
Egykis ausztrál hardcore / metalcore, csak hogy még jobban teljen ez az amúgy is fasza napos vasárnap délután. A Parkway Drive minden kétséget kizáróan Ausztrália legnépszerűbb hc / metal bandája jelenleg. Ez már abból is látszik, hogy ország (vagy inkább földrész? ) szerte lopkodják a Parkway Drive utcatáblákat a lelkes rajongók :D A srácok Byron Bay-ből valók, ami inkább a szörfözési adottságairól híres mint a helyi metáléletről, ennek ellenére a nemzetközi sikerig vitték, bejárták Európát, USA-t meg mindenféle fesztiválokon zúztak keményen világszerte. Maga a zene klasszikusnak mondható metalcore anyag, teljesen belepasszol az August Burns Red, As I Lay Dying féle vonalba :D
Címkék: indie, instrumental, math rock, post rock
Trinitron Meets The Mars People - Mars People Meets The Trinitron (2008)
Kellemes kis instrumentál indie-rock cucc erős jazzes, matekos beütéssel.. engem teljesen meggyőztek a srácok. Komplex, odafigyelős témák, perverz ritmusváltások, kisérletezgetés megküldve fogható és megjegyezhető dallamokkal. Valahol félúton a DonCaballero és a Minus The Bear között... fincsi :]
Antarctic - Antarctic (2010)
Másik nagy kedvencem az Antarctic: ők is fiatal amcsi srácok mint a TMMP és a zene is hasonló, instrumentál matekrock, bár az Antarctic inkább a post-rock (irányba kacsingat mintsem a tipikus indie-rock felé. Itt sincs hiány fogós témákból, gitár tappingból és minden egyéb ínyencségből. Kicsit a Piglet-re emlékeztet.. jó cucc. Fin Fang Foom - Monomyth (2009)
Ha már egyszer poszt- és matekrokkerkedünk, akkor a jóöreg Fin Fang Foom se maradjon ki a szórásból... A Monomyth a srácok legfrissebb lemeze és sztem az eddigi legjobb is. A szomorkódós, elgondolkodtató zene maradt, csak még tovább finomodott és érett. Az egész lemeznek van egy nagyon egységes hangulata, az első számtól egészen a végéig, megfog, magába szív és csak egy jó 40 perces trip után ereszt újra a felszínre :) Kötelező darab. 2562 - Unbalance (2009)
2562 aka Dave Huismans egy kedélyes holland fiatalember aki roppant kreatív módon az irányítószámát vettem fel mint aliast... Gondolom nem kevés tudatroppantót kell tolni hogy az embert ilyen szinten megszállja az ihlet :) Na de végülis a zene a fontos, az meg fasza. Hivatalosan az electro-techno-dubstep kategóriába kellene belenyomni, de mint az innen is már látszik, elég nehezen skatulyázható muzsikáról van szó... Mindenképp dubstep (a Burial / Ital Tek féle vonalról) csak az ambientes lassú elszállások helyett itt IDM-es technós pörgést kapunk az arcunkba, ügyesen okosan, ahogy azt kell. Az egyik kedvenc lemezem mostanában, a témában a legkirályabb beszerzésem idén. Kedvcsinálónak: YouTube (kedvenc szám so far)
Címkék: feledhetetlen klasszikusok
Marasma - I Have Got Garlic Hanging On My Front Door (1999)
Alapmu ez a szam :D
HiM - Many In High Places Are Not Well (2003)
Előszöris: Ez a banda az amerikai HiM és nem összetévesztendő az azonos nevű finn love-metal trágyadékkal! A bandát Doug Scharin (June of 44 dobosa) alapitotta 1995-ben, a tagság pedig főleg Tortoise / Isotope217 tagokból tevődött össze (akik közül ma már senki nem játszik a Him-ben). Jelenleg septet formációban tolják, további infók itt. Zenéjük leginkább a Tortoise-hoz és Ben Allison-hoz hasonlítható, jazzbe hajló instrumentál post-rock. Rengeteg féle hatást lehet felfedezni, a korábbi lemezeik inkább dub közeliek, míg az újabbakon a mindenféle világzenei hatások dominálnak. Persze mindez frankó, elszállós, ambientes kompozíciók formájában :) A hangszerelés is igen faja, egy csomó érdekes és nem túl gyakran használt cucc kap szerepet a nótákban. Mindenképp ajánlott, ha nem rötön kötelező hallgatnivaló minden Tortoise rajongónak! Rorcal - Myrra Mordvynn Marayaa (2008)
A Rorcal nem más mint egy sludge doom megasúlytás project Genfből. A svájci metálarcoktól már megszokhattuk hogy nem szarral gurítanak (pl Knut, Shora, Nostromo), és ez a lemez csak erősiti a tendenciát. Kőkemény sludge-ról van itt szó, nincs kegyelem se az agynak, se a fülnek :) Nemsokára kijön a "minden eddiginél betegebb"-ként beharangozott új lemezük a Heliogabalus! De addig is :
Címkék: dubstep, electronic, experimental, futurejazz
Majdnem egy éves pihenés után kezdetnek csak egy kislemezzel próbálkoznék meg. Kellemes, okos, letisztult, nyúlós zene, nálam a Dorian Concept, Flying Lotus, Clonious vonalba illeszkedik leginkább.
Jaga Jazzist - One Armed Bandit (2010)
A jóöreg Jaga Jazzist új albummal jelentkezett, végre valahára! Csalodást nem tudnak okozni a srácok, az új lemez is legalább annyira fasza mint az eddigiek. Persze kicsit új, más, és eklektikus mint mindig. Legnagyobb meglepetés nekem a Toccata cimű szám: tisztára Steve Reichet zenéjét idézi. Remélem egy kiadós turnéval is megtámogatják majd a lemezt, minél előbb annál jobb :) Itt meg egy k jó tévés fellépés:
Na udv mindenkinek. Most hogy mar nagyjabol lecsengett a rengeteg utazas es tobbe kevesbe sikerult berendezkednem itt down-under ujra varhatoak posztok a blogon ;-) Circle of Contempt - Artefacts in Motion (2009)
Elso lemezes finn banda, Pori-bol. Eredetileg Thrust Moment neven indultak 2006ban, es az elso EP (Color Lines) megjelenese elott valtottak nevet. Most hogy az osszes tag elballagott a !!gimibol!! nekilattak felvenni az elso debut lemezt meg nyomatni a turnezast ezerrel. Meg tavaly volt szerencsem csekkolni oket eloben, elegge komoly sulytas volt annyi szent. A zene ennekem erosen Meshuggah hatasu: gyors es brutal technikas deathcore zuzdat nyomatnak a sracok de korantsem annyira puritan stilusban mint a Mesu. Tobbhelyutt van tiszta es dallamos enek, szintik, elektronika es mindez szepen osszhangban ami meglepoen ujszeru es egyedi hangzast eredmenyez a vegen. Egyik kedvenc lemezem mostanaban.
Címkék: dubstep
Dubstep már régen nem volt itt a blogon pedig sorban jönnek ki finomságok, uhogy itt az ideje előrukkolni egy nagyobb adaggal, és akkor legyen az ünnepekre való tekintettel igazi monster-post :) Találtam egy meglepően érdekes és részletes dubstep ismertetőt (holmáshol) wikipedián, a zenehallgatás mellé kiváló olvasnivaló. Ital Tek - Massive Error EP (2009) / Ital Tek - Mako EP (2009)
Ital Teket sztem nem kell bemutatni, volt már a blogon korábban is. Emberünk két EP-t is kiadott, és ahogy várható volt eléggé faszákat. Teljesen karácsony kompatibilis, süppesztő és punnyadásgerjesztő anyag. Shackleton - 3EPs (2009)
Na ez az a lemez amivel már egy jó ideje nem tudok dűlőre jutni. Szokatlan és fura, és ez nálam rögtön érdekessé is teszi ;-) Már rögtön az első szám is zseniális, de nem az a elsőre-szerethető fajta album. Az jutott eszembe, olyan mint egy elvetemült Steve Reichbe oltott Autechre. A betegedés a továbbiakban sem csökken, ehh nem is tudom mihez hasonlítani. Minimáltechnós ütemek, elbaszott hangzású effektek, eklektikus, kiszámíthatatlan hangszerek, teljes alien feeling, mint valami ufó törzsi rituálé vagy mittomén :D A szó szoros értelmében nem is dubstep. Odafigyelést igénylő cucc, nem olyan amit csak úgy beteszel háttérzenének, hangulatra is eléggé lehúzós szal csak módjával. Igaz, hogy a legkevésbé karácsonyi az adagból, de Shackleton mindenképpen az egyik legjobb friss beszerzés, legalább akkora újdonság (nekem) mint mikor először futottam bele AFX - Selected Ambient Works 02 lemezbe :) Bay Area Dubstep - Vol02 (2009)
Az egyik legfrankóbb válogatás amit egy jó ideje hallottam: a San Franciso és környéki dupstep szcéna bemutatkozása. Eddig ez a második ilyen lemez (BAD02), és remélem lesznek még továbbiak. Egy kazalnyi jó dubstep, van közte egészen ős-dub közeli szám is jószerivel, főleg Roommate által elkövetve: oldschool jamaikai dub / soundsystem feeling megküldve agyszaggató basszussal. Aztán vannak a befordultabb dolgok is a sötét oldalról, pl. Antiserum v. DJG :) Akadnak (szerintem) world music beütésű darabok is, mint pl. a zárónóta azzal a fura ethno-kórus effekttel. Nagy okosságok egész tárháza, mindenkkinek teljesen ajánlott, de véleményem szerint a karácsonyfa-díszítéshez egy kicsit meredek ;-) Winnie The Shit - Sons Grave (2008)
Elszálltabb, már már hipnotikus / ambientes lemez, vagy valami olyasmi. Mindenképpen többszöri hallgatást igényel hogy igazán élvezni tudja az ember, frankón el lehet benne mélyedni, de háttérzenének is remekül megfelel. Ha az Arovane mond esetleg valakinek valamit, ahhoz lehetne talán hasonlítani. Tökéletes hallgatnivaló karácsonyi olvasgatós rünnyedéshez odahaza. Distance - Repercussions (2008)
Sötét és szigorú, talán a leginkább "fajtiszta" dubstep lemez, bár a hangszerelés itt is eléggé változékony. Az olyan súlytások mint a Koncrete... betonkemény indusztriál zúzás, mint ahogy a neve is árulkodik :) legyalulják az agyat rendesen. Az egész lemez minőségi elejétől a végig, tuti bejön azoknak akik bírják a dark, elektrós cuccokat. A karácsonyfaktor itt is eléggé gyászos, mondjuk egy Planet Mu kiadványtól eleve nem várnék túl sokat e téren ;-) Kellemes süppedést mindenkinek, boldog karit meg újévet és miegymást! Dubstep. Mert már rég nem volt. Esti levezető lazításhoz több mint tökéletes :D
Címkék: youtube
Imé egy hangulatos Capricorns videó, kicsit morcoskódó ámde feelinges. Thx Dzsekóbá. Mindenkinek aki szereti a húzós, ízes, arcszaggató, változatos, léggitározós muzsikát. Ők az a banda, akiket nem csak szimplán szeretsz, hanem a rajongójuk vagy. Egycsapásra. Olyan kamaszos módon, ami olyan kurva jó érzés tud lenni. Mastodon rajongók abszolút biztosra mennek, nincs kockázat. Stoneresebb, szőrösebb, kevésbé nyakatekert a Baroness, de ez adja a báját is. Ösztönös, zsigeri zene, belőlük ez jön, görcs nélkül. De tengerparti láblógatásra sem szabad gondolni, azért keményen odatesznek a srácok.
A harcedzett füleknek érdemes időrendben haladni, nagyon szép íve van a lemezeknek. Nyersebb, direktebb az indulás, aztán egyre "érettebb" lesz, vagy hogy szokták ezt mondani. Mindenesetre az első nagylemezen (Red Album) már barátnő-kompatibilis slágerek is kerültek, aminek mindenki örül. A második nagylemez idén jelent meg (Blue Record), egyelőre nem teszem ki, kicsit túl sok lenne egyben, meg az én szívem is a régiekhez húz egyelőre. Minden kispajtásnak jó szórakozást és örömteli perceket kívánok! Ja és a gityós-énekes-dalszerző-frontember John Baizley fest ilyen szépeket.
Baroness - First (EP) (2004)
Baroness - Second (EP) (2005)
Baroness - Red Album (2007)
Army Of Flying Robots - Life is Cheap (2007)
A repülő robothadsereg egy a kevésbé ismert brit metál csapatok közül. Azaz csak volt, mert sajnos feloszlottak pár hónapja. Szerencsémre az egyik utolsó koncertjükön jelen lehettem, így nem csak a legendákból kellett megismernem h mit tudnak művelni élőben ;-) Atom zúzás / nagy élmény, kár hogy ennyi és vége. Na de mit is kell tudni erről a lemezről? Röviden sommázva durva, agresszív és egészen elvetemült screamo. Az Orchid hatás sztem egyértelmű mind a témákat mind a hangzást illetően, persze mindemellett eléggé egyedi a cucc. Ez amúgy a Nottingham-i srácok egyetlen "hivatalos" nagylemeze, munkásságuk többi része mindenféle demókkal és splitekkel ki is merül, szóval minden együtt van hogy előbb utóbb legendákká lépjenek elő :D
R.I.P. you fuckin robots! The Red Chord - Fed Through The Teeth Machine (2009)
Íme a Red Chord legújabb lemeze ami sztem meglehetősen fasza lett. Jókis technikás zúzda amit nem is kell tovább ragozni, bár igaz ami igaz: a káosz faktorból visszavettek a srácok a régi lemezeikhez képest. Van helyette viszont egy kellemes Gojira íz az egészben, húzós riffek frankón eltalált elszállósabb dallamokkal, szólókkal felütve. Pont ezért sokkal szerethetőbb is, az utóbbi két hétben totál rákattantam, napi egyszer tuti lemegy. Remélem a mélyentisztelt blogolvasóknak is kellemes perceket szerez majd :D
Címkék: electronic, industrial, post rock, progressive
Íme egy ok, hogy miért nézegessünk közösségi oldalakat, vagy talán egy ok, hogy miért nenézegessünk közösségi oldalakat. Ez a muzsika valóban régi egy 1978-as, vagy 1979-es albumról van szó ahol a tisztelt urak, ui apáink is lehetnének magnóloopokkal meg ami a kezükbe akad osztják a zajt. A sokat értő kritikusok egybehangzó véleménye alapján ez, a maga korában brutálisan progresszív zenekar, rakta le a post-rock és az industriál zene egyes alapvetéseit. Ahogy illik keményen politizálnak és megváltják a világot, az urak. Egy dolog szent 70-es évek ide, vagy oda eléggé beteg cuccról van szó úh fogyasszátok és élvezzétek, nekem már igen kellemes perceket szerzett.
|
